Amikor felnőtté válunk, és kilépünk szüleink árnyékából, óriási kihívások előtt állunk. Tele vagyunk életerővel, frissen szerzett végzettséggel, esetleg diplomával, tervekkel, „majd mi megmutatjuk, hogy lehet ezt másképp csinálni” küldetéssel. És ez nagyon jó, mert ebből az energiából nagy dolgok születhetnek. Viszont falakba is ütközünk, mert kevés a pénzünk, esetleg nincs hol laknunk, kevés a tapasztalatunk, egyszóval még segítségre van szükségünk.  

Bemutatok neked egy kisfiút, nevezzük őt most Bálintnak. Bálint négy éves, a család szemefénye, egyedüli gyerkőc. Mostanra, mint a kortársai többsége óvodába jár, mindent mond, gyorsan fut, szépen fejlődik, teljesen egészséges. Szülei nagyon szeretik, a nagyszülők is szeretetteljesen jelen vannak az életében. Látszólag minden a legnagyobb rendben van. Látszólag.

A modern kor vívmányának tartom, hogy ma már nem kérdés, hogy a feleségem tehetségének, talentumainak kibontakoztatása legalább olyan fontos, mint az enyém. Ő egyszerre tartja fontosnak, hogy anya, feleség és kreatív játékfejlesztő legyen. Isten kegyelméből mindenre talál kellő helyet, időt, energiát.  

A férj szerepe a családban a Biblia alapján nagyon meghatározó, egyértelmű. Vezető, aki Isten által vezetett, és a család vezetése számára nem hatalom, hanem szolgálat. A férj nem diktátor és nem király, hanem Isten által igazolt, és így hiteles vezető. Aki gondoskodó, támaszt és biztonságot nyújt a családjának. Pál apostol magáról írja, hogy „legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.” Ezt gondolom a férjekre is: akkor lesznek követhetők, ha ők is engedelmesek Krisztusnak.