Jelen cikkünk Családmodellek című sorozatunk 5. része.

Családmodellek

A családmodell, amit a Bibliából tanulhatunk egy mondatban: Isten által vezetett és a családját hitelesen vezető férj, aki megéli a tiszteletet a felesége részéről, gondoskodást, támaszt, szeretetet kapó feleség és gyermekek, egymásnak engedelmeskedő családtagok. De mi lehet a következménye, ha ez nem áll össze? Gondolatok Pálhegyi Ferenc kapcsán.

A marionett-mester

Amikor felnőtté válunk, és kilépünk szüleink árnyékából, óriási kihívások előtt állunk. Tele vagyunk életerővel, frissen szerzett végzettséggel, esetleg diplomával, tervekkel, „majd mi megmutatjuk, hogy lehet ezt másképp csinálni” küldetéssel. És ez nagyon jó, mert ebből az energiából nagy dolgok születhetnek. Viszont falakba is ütközünk, mert kevés a pénzünk, esetleg nincs hol laknunk, kevés a tapasztalatunk, egyszóval még segítségre van szükségünk. (Ez a helyzet persze előállhat a felnőttségünk későbbi szakaszában is.) Hová is fordulnánk ilyenkor, mint szüleinkhez leginkább. Náluk is jelentkezhet igény, hogy újra fontosnak érezzék magukat, hogy segítséget tudjanak adni szeretteiknek, lássák a boldogulásukat. Ha ez a két szükséglet találkozik, abból nagyon jó dolog jöhet össze, kivéve, ha…

Kivéve, ha a szülők még más lelki igényeiket is kielégíteni szeretnék ebben a helyzetben. Azt az igényt, hogy visszaszerezzék gyermekeiknél a régi, nagyon megkedvelt pozíciót, azt, hogy „én irányítom az életed”, azt, hogy „nélkülözhetetlen vagyok, én vagyok, aki megmondhatja, mi hogyan történjen”. Mivel segítséget adnak, még jogosnak is érzik, hogy „ha hozzám fordult kéréssel, fogadja el a feltételeimet”. És ezt lehet nem feltűnően, hanem kissé manipulatív módon is tenni.

A várható eredmény egy olyan család, ahol se a feleség/anya/, se a férj/apa/ nem tud önmaga lenni, nem tudja betölteni a természetes helyét a családban, mert valaki más átveszi az irányítást. Ami ezután jön, az a kisebbségi érzések, a „nem vagyok elég jó” gondolatok, a szorongás és nagyon sokszor a (el)menekülés. Pedig Isten tanítása teljesen világos: „A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez.”

A megoldás, hogy kijelöljük a saját családunk határait. Ezeket a határokat a nagyinak is be kell tartania. Nem akkor jön, amikor ő gondolja, nem abba szól bele, amibe akar. És ha ezekkel a feltételekkel neki nem megy a segítés, akkor nekünk kell a problémáinkat másképp megoldani.