Nem vagy a gyermekem

  • 2018. 07. 30.
  • Varjú Lajos

Szia. Köszönöm, hogy leírtad az érzéseidet. Igazad van, hogy érdemes lenne végigbeszélnünk ezt a problémakört. Előtte azonban én is leírom, hogy én mit gondolok. 

Sokszor tapasztalom azt, hogy nem felnőttként reagálsz helyzetekre. Például akkor, amikor valami nehézség támad közvetlenül az életünk körül, előfordul, hogy hárítod, hogy probléma lenne, és halogatod a szembenézést. Egész egyszerűen nem veszel tudomást a helyzetről. Ilyenkor valóban olyannak látlak, mint egy gyermek, aki azt gondolja, hogy az a dolog, amire nem néz rá, az nem is létezik. Arra is gondolok, hogy ha valamilyen kifogást fogalmazok meg azzal kapcsolatban, amit vagy ahogy teszel, rögtön személyes támadásnak veszed és megsértődsz. Bocsánat a hasonlatért, de ilyenkor egy durcás kisgyermek jut eszembe, aki sírva beszalad a szobájába, amikor az édesanyja szóvá tesz valamit. Igen, én is félek. Félek megfogalmazni ellenvetést, eltérő véleményt, mert nem tudom kiszámítani a reakciódat. Félek, hogy mogorva leszel, és nem tudjuk felnőttként megbeszélni az adott helyzetet.

Nagyon sajnálom, hogy gyermeknek érzed magadat mellettem, bizonyos helyzetekben, nem szeretném, hogy így legyen, nem ez a szándékom. Azt szeretném, ha a problémáinkat felnőttként tudnánk rendezni. Szeretnék változni abban, hogy úgy beszélek veled, amit te félreérthetsz. Ugyanakkor szeretnélek kérni, hogy jót feltételezve hallgasd meg, amit mondok neked, és ha nem értesz egyet, akkor ahelyett, hogy megsértődnél, érvelj. Meg vagyok győződve, ha egymásra odafigyelve kommunikálnánk, a konfliktusaink többségét megúszhatnánk. Leveled alapján örömmel gondolom, hogy te is partner vagy a kommunikációnk rendezésében. Várom a beszélgetést.