Az alkalmas idő

  • 2017. 10. 11.
  • Varjú Lajos

Legfontosabb idő a most. „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Nemcsak az örömet érdemes a „mostban” átélni, hanem a döntéseinket, a felelősségvállasainkat is. A „mostnak” van hatalma, márpedig az, hogy most meg lehet tenni valamit, most meg lehet oldani egy helyzetet, de lehet, hogy holnap már nem. Nos, ehhez kell igazán bölcsesség. Tudni azonnal cselekedni, ha kell, és tudni egy kicsit várni, ha kell. Mert valóban van olyan is, hogy az alkalmas idő nem most van.

Ha a társad feldúlt és mogorva veled is, és megsért, nem indokolja semmi, hogy ne várj egy kicsit azzal, hogy megbeszéld vele a helyzetet, mert az alkalmas idő talán később van.

Eléd jön egy gondolat, hogy hibáztál a társaddal szemben, és rendezni kellene egy mondattal, egy gesztussal, semmi se indokolja, hogy ne most tedd meg, ha most van az alkalmas idő.

Ki tudja, hogy mit kezdjünk a jelennel? Talán egyetlen fogalommal segítenék, ez pedig a halogatás. A halogatás annak a tudatos és rendszeres elodázása, amiről tudjuk, hogy meg kell csinálni, és tudjuk, hogy minél hamarabb. A halogatás nem lépés a megoldás felé, hanem lépés a rendezetlenség irányába. A bölcsesség kezdete ezen a téren az, ha meg tudod különböztetni a halogatást az alkalmas idő kivárásától. Meg tudod különböztetni a félelmet (lustaságot, döntésképtelenséget, felelősségvállalás hiányát, stb.) az okos belátástól („akkor kell a hídon átmenni, ha odaértünk”). Ez egy önismereti feladat, mert jó lenne nem hazudni magadnak. Mert ha az alkalmas idő tényleg most van, akkor holnap már nem lesz az. És, hogy mikor érdemes ezen elkezdeni dolgozni? Hát tuti, hogy nem holnap!

Utóirat:

Feleségem: „Drágám, olvastad az írásodat a halogatásról? Te is ma kezded felszámolni?”

Címke: