Új sorozat: Jól működő családi funkciók

A következő írásokban egy átlagos lakás helyiségeit hívom segítségül a jól működő családok funkcióinak szemléltetéséhez. Jó asszociációs gondolkodást kívánok mindannyiunknak!

A hálószoba

A hálószobával kapcsolatban sok mindenre lehet asszociálni. Lehet, hogy később fogunk is, de most egy dolog jött elém, a smink nélküli lét.

Az életünkben nagyon sok szerepben megfordulunk. Megjelenünk a munkahelyünkön, mint munkatárs, beosztott vagy főnök. Megjelenünk egy társaságban, mint kedves ismerős, barát, vagy éppen vetélytárs. Lehetünk fiak, testvérek, szomszédok, utazótársak, állampolgárok vagy éppen szállodai vendégek. Mindenhol van egy szerep, amit eljátszunk. A szerep egy konvencionális viselkedésmód, amit a társadalom egy bizonyos státusú személytől elvár. Ennek valamilyen mértékben meg kell felelnünk, ez az együttélés egyik szabálya. Ez nem azt jelenti, hogy feladjuk magunkat, hiszen a szerepek mögött is megjelenhet az egyéniség. Ez sminket jelent és nem álarcot. Egy kicsit kifestjük magunkat, kicsit változtatunk a képen, de az arc ugyanaz. Ez elkerülhetetlen, nincs ezzel semmi baj. (Ellenben az álarccal igen, de az egy másik cikk témája). A fontos, hogy a szerep, amiben vagyunk, énazonos legyen, ne ütközzön alapvető értékrendi meggyőződésünkkel.

De a szerep, még ha természetes is, nagyon fárasztó. Érezzük, hogy kellenek olyan idők, amikor még smink sem kell. Lehetünk lazák, természetesek, „meztelenek”, nem kell „szépnek” lenni, félreállhat a nyakkendő. Amikor nem kell viselkedni, lemossuk a sminket. Ez a mi igazi komfortzónánk, a személyes wellnessünk. A család akkor működik jól, ha ezt megtehetjük. Ha felvállalhatjuk a rácainkat, ha nem baj, ha kicsit csámcsogunk, és tudunk nagyokat nevetni az esetlenségünkön. Amikor belépünk a hálószobába, bátran megszabadulhatunk mindentől, amit felvettünk, vagy ránk adtak. Mert biztosan tudhatjuk, hogy, úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk. És persze mindent megteszünk, hogy a családunkban ezt a többiek is átéljék.

Azt tesszük, nem csinálunk mást, mint amire ami Atyánk tanít: „Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.”