Veszekedni bűn?
Jelen cikkünk a Nehézségek a párkapcsolatban című sorozatunk 6., befejező része.
Egy kicsit summásan: vagy megértően kommunikálunk (lásd az előző heti szösszenet) vagy veszekszünk. A veszekedés attól lesz, hogy a heves érzelmeinket bevisszük a kommunikációba, nem sikerül a problémára koncentrálni, hanem előhúzunk a kalapból régi sérelmeket. Nem a megoldásra koncentrálunk, hanem a másik meggyőzésére, legyőzésére. A helyzet az, hogy a veszekedések számát nullára csökkenteni illúzió, ezt kitűzni célnak felesleges. De egyre többször felváltani megértő beszélgetésre, az lehetséges és szükséges is.
Vannak olasz típusú emberek, akik rögtön felkapják a vizet, hangosan odaszólnak, majd lenyugodnak, bocsánatot kérnek, és utána jöhet a megbeszélés. Ha ilyen vagy, bocsáss meg magadnak, fogadd el magad, de törekedhetsz arra, hogy a veszekedést a lehető leghamarabb felváltsa az értelmes kommunikáció.
Vannak olyan emberek, akik inkább sértődötten elvonulnak, és mogorvaságukkal jelzik az „ejnye –bejnyét”. Ha te meg ilyen vagy, azt érdemes belátnod, hogy a hallgatás is lehet agresszió, néha durvább, mint a hangos szavak. Te is bocsáss meg magadnak, fogadd el, hogy ilyen vagy, de törekedhetsz arra, hogy a hallgatásodat a lehető leghamarabb felváltsa az értelmes kommunikáció.
Veszekedni bűn? Azt gondolom nem. Belenyugodni, hogy az alap kommunikáció a veszekedés, az bűn. Nem törekedni arra, hogy a veszekedést minél többször, minél gyorsabban felváltsa a megértő kommunikáció, az bűn.
A veszekedés „tiltása” veszélyes, mert az érzelmeink elfojtása negatív következményekkel járhat. Inkább a veszekedés helyettesítése megértő kommunikációval a javallott, ami elhatározás, tanulás, gyakorlás kérdése.
De hiszen a jó pap is holtig tanul.