Jelen cikkünk a Nehézségek a párkapcsolatban című sorozatunk 5. része. 

Most hagyok neked időt, kérlek olvasd el az előző cikkemet, mert szeretném azt folytatni.

Az egymás megértésének legfontosabb eszköze a kommunikáció. Két ember, ha azonos nyelven beszél, ugyanazt értik ugyanazokon a szavakon (ezt néha nem árt leellenőrizni, például így: „Amit mondtál, azt így értettem. Kérlek, jelezz vissza, hogy jól értettem a mondatodat”), és motiváltak a másik megértésére, illetve önmaguk megértetésére, akkor sikeres beszélgetést folytathatnak le. De sok esetben még a kommunikáció elejéig sem jutunk el, mert durran az agy. Ezen azt értem, hogy előfordulhat, hogy adott konfliktushelyzetben a frusztráció által létrehozott energiát nem tudjuk visszatartani, és különböző mértékben rögtön kiadjuk magunkból, például egy rosszul megfogalmazott, esetleg agresszív, esetleg hangos beszéddel. Röviden: ráförmedünk a másikra. Ez rögtön közléssorompót enged le: erős viszontválasz, megsértődés, duzzogás, mosolyszünet, esetleg az adott ügy besöprése az amúgy is poros szőnyeg alá.

Ez a helyzet sokszor nem elkerülhető, például vérmérsékleti tulajdonságaink miatt, de mindenképpen kezelhető. Én is ilyen vagyok, de van technika, ami működik. Ha érzem az agyam „feszülését” gyorsan kilépek a helyzetből (pl. felmegyek az emeletre), és várok. 10-20 perc csend nagy csodát tud tenni. Ha ez nem sikerül, akkor sem akarok feltétlenül azon nyomban megértetni, megérteni, hanem tudatosan keresem az alkalmas, nyugodt időt, lehetőleg az adott napon belül ("Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.  Efézus 4.26). Egy konfliktus feldolgozása akár napok, hetek kérdése, de a feloldás elkezdése jó, ha belátható időn belül megtörténik. A feleségem (bölcs asszony) tudja, hogy mikor kell engem megszólítania ahhoz, hogy elkezdődjön a hatékony diskurzus. Ha mégsem így tesz, jelzem, hogy most szükségem van a csendre.

Mert van gyógyszer a fafejűségem ellen, ugye drágám?